"Állok a sivár, fekete, sötét, komor és ijesztő helység közepén.
Nem mozdulok semerre, mert nem is tudok.
Minden izmom megfeszül és nem bírok megmozdulni.
A fájdalom átjárja az egész testemet, és mindenhonnan vörös szemek néznek rám.
Hirtelen levetődök a földre.
Valami lenyomott, állapítom meg rögtön.
Óvatosan, vigyázva, hogy ne ránduljon meg semmim, felemelem a fejemet, és meglátom Ő-t.
-Miért csinálod ezt velem? - kérdezem, mert nem értem a helyzetet.
-Mert más vagyok, mint akinek Te gondolsz engem - mondta keményen.
-Miért?Mi vagy? - kérdeztem felemelkedve vele egy szintre.
-Más...
-Más, mint mi -, vagy ki? - szakítottam félbe. - Más, mint én?
-Igen.
-Akkor szerinted mi túl mások vagyunk?
-Ilyen nem mondtam.
-Akkor?Csak céloztál rá?Hm?
-Figyelj Ebby...
-Nem Aaron!Vagy elmondod most, vagy vége! - mondtam a feltételeket.
-Ebby... Én nem vagyok ember... - mondta.Éppen készült folytatni a mondatot amikor miden homályos lett, és az álomnak vége szakadt...
Forever - Emlékek
Ijedten ültem fel az ágyban.
Álmomban sem tudtam elképzelni hogy Aaron valamit ne mondjon el.Viszont nagyon is valósnak tűnt az a helyzet.Mintha egy jövőt láttam volna!
-Aaron... - mondtam körülnézve a helységben.
Nem tudom, hogy hol lehettem.Őszintén semmire sem emlékeztem.
Az utolsó emlékem az, hogy Aaron megcsókol.
És vége.
Felültem, felöltöztem, elkészültem, majd elkezdtem rohanni.
Oda ahol tegnap utoljára voltam, ahhoz akit a legjobban szeretek.Aaron-höz.
-Aaron! - kiáltottam be a házba.
-Ó!Szia!Te lennél Steffi? - kérdezte egy nő, aki az imént jött elő a konyhából.Alacsony termetű, vörös hajú nő volt.
-Öööö... - nem tudtam mit mondani.Steffi?Ki az a Steffi? - Milyen Steffi?
A nő látszólag meglepődött a kérdésemen -, gondolom arra számított, hogy tudom ki az a Steffi -, de azért elmondta: - Tegnap jött ide két lány, az egyik Ebby, a másik Steffi.Ott volt még velük Aaron is.Azaz Ebby rémesen be volt rúgva, és semmire nem emlékezett.Steffi, te józan voltál.Aaron pedig a részeg Ebby-t támogatta oldalról.Én szépen elbeszélgettem veled, Aaron pedig Ebby-vel.Mondjuk nekem te sokkal szinpatikusabb vagy, és örülnék, ha Aaron inkább veled barátkozna... De, miután elmentetek, csak Ebby-ről beszélt nekem.Még akkor is amikor megkérdeztem, hogy honnan ismer téged!Akkor is jött azzal, hogy "Ebby egyik barátnője" - a nő megforgatta a szemét, én pedig még mindig nem értettem a helyzetet.
Visszaemlékeztem arra, hogy ismerek-e Steffi-t és Steffi Moone jutott az eszembe.Oké... Ismerek Steffit.
-Miért voltak berúgva? - kérdeztem.
-Nem tudom - csóválta a fejét a nő..
-Elnézést, de nekem most mennem kell... - mondta, majd kihátráltam és eltűntem az ajtóban.
Amikor a kis terasz szőnyegére léptem meghallottam azt a furcsa dallamot.
"Álom az álomban,
Élek-e még?
Várom a szívemben,
De lelkemben ég."
Mi?, gondoltam."Álom az álomban, / Élek-e még?"Mit jelenthez ez?Az álmok... Igen.Biztosan!"Várom a szívemben, / De lelkemben ég." Várok rád, de te csak a lelkemben létezel... Aaron nem lenne valós?Miért ne lenne?Hiszen a nő is említette a nevét!Vagy..."Álom az álomban"... Ez is álom lenne?
Valami gyengéden érintette az ajkamat, mire a szemem kinyílt és Aaron-t pillantottam meg.
-Aaron! - ültem fel, melynek eredményéül, még egy csókot kapott.
-Bocsánat, csak...
-Ne érdekeljen!
-Oké... - mondta.
-És... te mi vagy?
-Tessék?
-Te mi vagy? - kérdeztem újra, majd módszert váltva, máshogy próbálkoztam. - Tudom, hogy nem vagy olyan, mint én.Tudom, hogy más vagy, mert láttam az álmomban!Nem tudom, hogy miért kéne az álmomnak hinnem, de érzem.. olyan valós!
-Nyugi!Azért valós, mert....
-Mert?
Aaron mély levegőt vett, majd lassan elkezdte mondani azokat a szavakat, amikre régen vártam...
