Forever - Elemezz és komplikálj!

"Mr. Woods - más néven Aaron - kinyújtotta felém a kezét.
Amikor megérintettem vér csordult ki a válla alatt és egyenesen az én kezembe folyt.
-ÁÁ! - sikoltottam.
-Mi a baj? - kérdezte Mr. Woods -, bocsi Aaron.Más néven pedig William.Még mindig rejtély számomra, hogy nekem - NEKEM! - miért mondta el, hogy William az egész neve és másnak pedig MIÉRT NEM???!?!!?!?
-Miért? - kérdezem.
-Mit miért?
-Miért mondtad el nekem, hogy a teljes neved William? - kérdeztem, miközben próbáltam vissza fojtani az árvízként kitörni készülő könnyeket.
-Mert megbízom benned...
-Miért? - lehelem a levegőbe.
-Mert...
A világ kezdett újra elhomályosulni és már nem láttam Aaron megnyugtató barna szemét.Nem láttam a kezét és nem láttam Őt...„

Forever - Elemezz és komplikálj!

"Senkiben nem bíztam meg..."
Folyton Aaron szavai jártak a fejemben.
Bennem megbízik!Miért?
Ott ültünk Dr. Lied-del szemben - aki kicsit sem volt színpatikus - és éppen arról beszéltünk, hogy miért szédülök Aaron közelében.
-Most is szédül? - kérdezte Dr. Lied.
-Neeeeem.... tudom... - mondtam lassan.
-Na? - kérdezte Dr. Lied.
Értetlenül néztem rá.Hova akar kilyukadni?
-Ééééés... - Megfogta Aaron kezét és a csípőm köré csavarta.Így Aaron magától - azaz a kezétől - magához húzott. - Most szédülsz?
Miféle terápia ez?Ki ez a beteges nő?
-Nem tudom... - mondtam.
-Én szédülök - mondta Aaron, miközben mélyen a szemembe nézett.
-Én is... - mondtam.
Csak néztük egymás szemét és elvesztünk a pillanatban.
Egy tökéletes álom lett volna, ha Dr. Lied meg nem szakít.
-Akkor jó.Mind a ketten szédültök a másik közelében.Elengedheted Aaron.
Aaron elengedett és a szívem viszonylag  megint normális ritmusban kezdett verni -, persze Aaron közelségétől még most sem teljesen normális sebességben.
Ránéztem Aaronre, de ő továbbra is Dr. Lied-ed nézte.Mit néz rajta?
Egy középkorú nő, egy fekete székben.
Fehér köpennyel, vörös - szinte tűzpiros, rikító - hajjal.Fekete vastagkeretes szemüveggel, ami a fél arcát betelíti.A köpeny alatt kék póló - nem ért a divathoz, mivel a vöröshöz csak a barack szín áll jól.
Mit néz rajta?
-Rendben drága Moore.Hazamehet.
-Haza?Nem... az... - itt elcsuklott a hangom, - ...órára?
-Nem - rázta meg erősen a fejét. - Haza.
Haza.Értem!
Felálltam, majd egy "köszönöm" és egy "viszlát" társaságában elhagytam az irodát.

Lesétáltam az iskola bejárati lépcsőjén és még egyszer visszanéztem.
A suli most más volt.Minden szinten más... Szebb és fényesebb - már ha egy suli lehet ilyen.
Megfordultam és céltudatosan elindultam hazafelé.
A gondolataimban csak az emlékek cikáztak és a tudat: este talán Aaronnel álmodok!

Otthon most is olyan dohos, büdös szag volt, mint azt már megszoktam.
-Sziasztok! - köszöntem be. - Megjöttem!
-Szia! - kiáltott ki élénken a nagymamám.A következő pillanatban Dr. Lied kötényéhez hasonló maskarában kijött a konyhából és - kezét távol tartva tőlem -, nyomott két puszit az arcomra.
-Sütsz? - kérdeztem.
-Igen.Mákos guba. - Elfintorodtam. - Szereted, nem?
-De, de! - tiltakoztam. - Szeretem...
A nagymamám visszacsoszogott a konyhába és újra a "művével" kezdett foglalatoskodni.
És felmentem az emeletre és mivel még csak 9:14 volt lehajtottam a fejemet az ágyra.
Az esti rémálmok miatt nem sokat aludtam mostanság... Főleg mióta ilyen felkavaróak...
Aaron, apa, vér...
Miért?

"Csalódtam benned..."
Apa utolsó felém intézett szava járt a fejemben.
Nagyi akkor költözött ide amikor apa - két évvel ezelőtt - meghalt.
Milyen réginek és távolinak látszik -, mégis csak két éve volt!
Ahogy ültem a szobámban megint felismertem azt a dallamot... -, amit már annyiszor hallottam!
"Első álmom, első könnyed,
Első esténk, első szavunk.
Első éjjel, hogy láttalak,
Első szerelmem, már vártalak!„

Ki énekli ezt?
Kinek szól?

Mi ez?
A kérdések csak úgy kavarogtak a fejemben.Nem tudtam, hogy hol vagyok.

"Első éjjel, hogy láttalak,
Első szerelmem, már vártalak!„
Az első hátborzongató álmom valóban... Aaron szerepelt benne!Ez mit jelentsen?
Aaron csak... csak Aaron.
Ahogy ő mondta: "Frideric Woods fia."
Ennyi.Mindössze egy Frideric fia...
Frideric...
Tulajdonképpen az ő neve csupán: Frideric erdőben
És ha a William Aaron Woods-t úgy írjuk, hogy:
Will i am Aaron woods...
Will vagyok Aaron erdőben.
Will vagyok ér ön erdőben.
Milyen furcsa nevek...
Will ...
Ismét eszembe jutott az a két sor.
És ahányszor csak rá gondoltam - vagy akár csak az Aaron, a Will, a William vagy a Woods név jutott eszembe - mindig megjelent lelki szemeim előtt az a két sor...
"Első éjjel, hogy láttalak,
Első szerelmem, már vártalak!„
...