Forever - Szerelmes csókok

"-Szeretlek - mondja, ám ezúttal nagyon is jól látom a helyet.Nem kezd el semmi elhomályosulni és a szám önálló életre kel.
Beszél.
-Szeretlek - mondom.
Aaron közelebb hajol hozzám, majd arcon csókol, és közben folyamatosan elismétli:
-Szeretlek!Szeretlek!Szeretlek!
Zene füleinek ezek a szép szavak...
-Én is szeretlek - mondom végre ki az a mondatot amit már nagyon régóta szeretnék.
Mégis... a hangom mintha idegen ként hatott volna és nem is az enyém lenne...
Aaron semmit nem vesz észre, csak közelebb hajol hozzám..
Az ajkai már majdnem elérik az én ajkaimat, de akkor minden elsötétül.
Szó sincs arról, hogy vége az egésznek és elhomályosulva felébredek.
Nem.
A hely koromfekete lett.
Furcsán nézek körbe a helységben, majd egy kis ponton, egy kis négyzeten, fehér fény ragyog fel.
-Apa? - kérdezem magamtól, de akkor elhomályosul a világ..."

Forever - Szerelmes csókok

  Aaron ajkai az enyémre tapadtak.
 Először csak gyengéden, épp hogy megérintették, majd egyre hevesebben, és már szinte harapta a számat.
 Elengedte a kezemet és a derekamnál fogva magához húzott.Beletúrt a hajamba és úgy tűnt: soha nem akar elengedni.
 Be kell vallanom: én sem akartam, hogy elengedjen.
 A kezeimet a nyaka köré fontam és én is hevesebben kezdtem el visszacsókolni.
 Nem tudom hány perc telhetett el, de már annyi, hogy semmi kedvem nem volt iskolába menni.
 Ezt Aaron is megérezhette, mert továbbra sem engedett el.
 Az ajkát már leszakította az enyémekről, de továbbra is szorosan magához húzott.
 Én sem engedtem el.
 -Menned kell - suttogta.
 -Nem kell - ráztam meg a fejem.
 -Rendben - mondta, majd újra adott egy forró csókot. - Szeretlek - csókolt bele a nyakamba.
 -Szeretlek - csókoltam meg.
 Aaron felemelte a két lábamat, így a magasba lendítve engem.
 -Hééé! - sikítottam fel. - Tegyél le!Nehéz vagyoook! - panaszkodtam.
 -Nem vagy nehéz! - ellenkezett. - Gyere - mondta, majd elindított oda ahonnan jöttünk.
 -Hozzám megyünk haza? - kérdeztem.
 -Nem.Hozzám.
 -A szüleid nem lesznek pipák? - kérdeztem.
 -Nem élek velük.
 -Értem - bólintottam, majd egy édes csókot adtam neki.
 -Köszönöm, hogy itt vagy nekem - mondta lágyan.
 -Én is köszönöm.
 Itt hallgattunk és csak mentünk.Ő gyalog én meg a kezében.
 -Hány szerelmed volt? - kérdeztem hirtelen.
 -Egy.
 -Rajtam kívül?
 -Nem.
 -Nem vagy ez a szerelmes típus?
 -Még soha nem volt szerelmem - mondta komolyan. - Te vagy az első lány akibe beleszerettem.De te kiteszed azt a több millió lányt akik azt akarták, hogy szeressem őket.Tiéd több millió lány szeretete...
 -Ez azt jelenti, hogy annyira szeretsz, mint ha én több millió lány lennék, pedig csak egy vagyok?
 -Igen - bólintott nevetve, majd újból és újból megcsókolt.
 Ez az egész olyan álomszerű volt, hogy el sem hittem.
 "CSÖRR-CSÖRR"
 Basszus!Álmodtam?Neeee!
 -Hallo? - szólt bele a telefonba Aaron.
 Nem álom.Még mindig itt vagyok... de.. hol is?
 -Beteg.Értem.Köszönöm.Viszhall! - mondta Aaron, majd kinyomta a készüléket.
 -Mi történt? - kérdeztem.
 -Elaludtál, hazahoztalak (hozzám) és ágyba dugtalak.
 -Köszönöm - mondtam, majd felálltam és beültem az ölébe. -Tudod, hogy szeretlek?
 -Tudom - mondta mosolyogva. - Tudod, hogy én is? - kérdezte nevetve.
 -Tudom - mentem bele a "Tudod?Tudom." játékba.
 Ismét megcsókol és bennem felmerült a remény.. Ez életem legboldogabb napja!