Forever - Ismerj meg!

"Csak ülök.Körülöttem mindenhol fekete függönyök.Semmit sem látok.
Semmit.
A földön apró bogarak, csúszómászók mászkálnak, de nem érnek hozzám.Mintha egy különös erőtér venne körül.Senki sem tud bántani, megérinteni, észrevenni.
Az emberek mozognak körülöttem, de mintha ott se lennék...
Egy kéz nyúlt felém a sötétségben.
A kezén egy hatalmas kígyó mászott le a földre, majd a lábamra.
Hozzámért.
Az erőtér eltűnt.
Mindenki észrevett.
Mutogattak, nevettek és gúnyolódtak.
A kéz még mindig nyújtva volt.
Amikor felnéztem még mindig csak egy kezet láttam.
Eltakarta a függöny.
Csak ekkor vettem észre, hogy a többi függöny leesett, ezért apró fénycsóvák törtek át a fekete homályba.Láttam.
Kinyújtottam a kezemet, hogy elfogadjam a segítséget, de az visszahúzódott.
Valamit érzett.
A kígyó is hirtelen lesiklott a lábamról és már az idegen kezén volt.
-Sajnálom - mondtam.Nem tudtam, hogy miért kérek bocsánatot, de biztos... biztos volt oka annak, amit tett.
-Ne tőlem kérj bocsánatot! - mondta sznob stílusban a mély hang, majd végleg visszahúzta a kezét.„

Forever - Ismerj meg!

Magányosan andalogtam az úton.Mivel éppen iskolai idő volt senki nem járt az úton.Senki.Még a felnőttek sem!
Senki.
-Nem az iskolában kéne lenned? - Lefagytam.
De... pontosan ott kellene lennem.Kellene, de én nem vagyok.
Bólintottam, és már húztam is be a nyakamat, felkészülve az egyik tanár, szülő vagy valami hasonló szidására.
-Akkor talán... - Féltem.Nehéz bevallani, de féltem.Nem tudtam, hogy mire számítsak.Szidás?Verés?Felfüggesztés?Igazgatói?Szaktanári?Bármi lehet. - ...engem keresel? - Megfordultam.Mi?
Miért keresnék egy idegent? - kavargott a kérdés a fejemben.
De nem egy idegen állt velem szemben.
-Mr. Woods... - mondtam pontosan kiejtve a nevét. - Mit keres maga itt?
-Jöttem megnézni, hogy merre andalogsz... - mondta, miközben kisöpört egy hajtincset az arcomból.
Én is ezt a kifejezést használtam... - gondoltam. - Andalgás...
-Miért lógsz? - kérdezte.
-Szerintem ön is tudja a válaszomat! - mondtam.
-Minden bizonnyal, igen.Engem kerestél?
-Minden bizonnyal, igen - válaszoltam. - Vagy nem... - oltottam tovább.
-Minden bizonnyal, igen!
-Nem minden bizonnyal!
-De...
-Miből gondolod?
-Elég sok álmodban jártam ahhoz, hogy tudjam: Sebezhető vagy, de nem vagy kiszolgáltatott.
-Tudom.Sebezhető vagyok, de hogy tudja; ön is az.
-Miből gondolod? - kérdezte.
-Nem tudom.Látom önön.
-Én meg rajtad.
Csak ekkor tűnt fel... Lehagyta az önözést.
-Hány éves? - kérdeztem.
-És te?
-17 - válaszoltam. - És ön?
Nem felelt.
-És ön?
Ismét nem felelt.
-És te? - kérdeztem kissé kényelmetlenül.
-Nem elég idős ahhoz, hogy önöződjünk!
-Pontosan hány éves is vagy?
-Gondolj amit akarsz...
-Akkor szerintem... Te egy vámpír vagy, aki már több, mint 1500 éves! - mondtam.
-Nem talált.
-Akkor... Egy vérfarkas aki...
-Neeeeem! - szakított félbe.
-Akkor? - kérdeztem.
-Egy átlagos - annyira azért nem - ember vagyok aki 19 éves, és tetszik neki egy dilis, sebezhető, őrült, szép, és vicces 17 éves lány.
-Hogy hívják? - kérdeztem nagy érdeklődéssel.
-Jaj bocs, valamit kifelejtettem - tartotta fel a mutatóujját. - És még hülye is.
Elmosolyodott.
Elmosolyodtam.
-Naaa... - mondtam. - Akkor hogy hívják?
Nem mondott semmit, csak megsimogatta a fejem tetejét és átkarolta a vállamat.
-Mit csinálsz? - kérdeztem.
-Azt ami helyes - mondta és elindított az iskola felé.
A suli... Semmi sem lehet álomszép...
Főleg, ha Mr. Woods is ott van, és a szókiforgató, érthetetlen jelű beszédével van a társaságodban.
Vele nem könnyű...